KONFIRMÁCIÓ 2016
2016.05.04.

Konfirmáció vasárnapja május 8-án lesz a gyülekezetben. Szeretettel várjuk a testvéreket erre az alkalomra!

Adó 1% REFORMÁTUS EGYHÁZ
2016.05.04.

Támogassa adója 1%-val a Református Egyház tevékenységét, társadalmi szolgálatát! Az alábbi technikai számon teheti meg felajánlását!




IGEHIRDETÉS SOROZAT AZ ELENGEDÉSRŐL
2012.02.26.

Isten-e Jézus?
2016.05.06.


PRESBITERI SZÖVETSÉG ALKALMA, VÁSÁROSNAMÉNY

Dolhai József beszámolója

A tegnapi napon, gyülekezetünk néhány tagjával, presbiteri konferencián vehettem részt, erről az eseményről szeretnék néhány szóban beszámolni!
Először is hadd tolmácsoljam a vendéglátó vásárosnaményi gyülekezet szeretetteljes, testvéri üdvözletét! Ők adtak otthont ennek a rendezvénynek, ahol a Magyar Református Presbiteri Szövetség „Mit kell tudni a presbiteri szolgálatról?”, címmel tartott előadásokat.
A nyitó áhítatot Dr. Pótor Imre nagytiszteletű úr tartotta az Apostolok cselekedetei 20. rész 17-38. versek alapján! Amiből kiemelte a következő részt: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” Viseljetek gondot magatokra, hogy másokra is gondot viselhessetek, mondta, nem a magunk erejéből, hanem az Útról kért és kapott erővel. Ehhez elengedhetetlen, hogy minden nap olvassuk a bibliát, ő megmutatta a sajátját, amire ráerősítette a bibliaolvasó kalauzt, hogy az mindig kéznél legyen. Felhívta a figyelmet, hogy milyen óriási dolog az, hogy naponta több ezren eme kalauz útmutatása alapján olvassuk a Szentírást. Igehirdetését azzal zárta, hogy több gyógyszert, használat előtt fel kell rázni ahhoz, hogy hatásos legyen, ezen, konferencia célja éppen ez mondta, hogy mindnyájunkat felrázzon, régi és új presbitereket egyaránt.
Ezt követően Dr. Bobnár Ákos a presbiteri szövetség elnökségi tagjaként köszöntötte az egybegyűlteket. Köszöntőjének a mondanivalója is figyelemreméltó volt, engem mégis energikussága ragadott meg. Ő 74 éves, de amikor a hitről és az evangéliumról beszélt kortalanná vált. Ő már megtalálta az Isten országát ahol, otthon érzi magát, mondta. „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” idézte a Szentírást. Először oda kell vinni az életünket az Úristen elé, hogy később el tudjuk fogadni az Ő ajándékait. A kávéval teli csészét, és a tortával rakott tányért kell odatartani, mert az üres csészére, üres tányérra nem tesznek tejszínhabot figyelmeztetett mindnyájunkat.
A következő előadó Dr. Viczián Miklós missziói titkár volt. Ő is az Apostolok cselekedetei 20. részéből felolvasott igével kezdte előadását, és megjegyezte, hogy lám az Úr milyen fontosnak tartotta ezt az igeszakaszt, hiszen kettejük szívére is ezt helyezte ezen a napon.
Legfontosabb, mondta református gyülekezetként élni az evangélium szerint. Amikor Pál apostol Efezusba érkezett azt kérdezte az ott lévő tanítványoktól „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” Mi kaptunk-e mikor a presbiteri eskünket letettük? Az Efezusi tanítványok „mintegy tizenketten voltak” írja a Szentírás. Van e 12 élő hitű férfi közösségeinkben, kérdezte az előadó. Nem mindenütt, adta meg rá a választ, de szerencsére asszonytestvéreink bátor kiállása mindenütt lehetővé tette a presbiterválasztás megtartását, emelte ki az előadó.
Pál apostol két éven át munkálkodott Isten Szent lelke által a gyülekezetben és „meghallották az Úr igéjét mind a zsidók, mind a görögök”. Nekünk is ezen kell munkálkodni, hogy mind többen meghallják az Úr igéjét. Hiszen a statisztika szerint, több mint másfél millióan vallják magukat református identitásúnak, a templomaink padsorai mégis sokszor üresek. Igyekezzünk megszólítani ezeket a „rejtőzködő” testvéreinket, kérte. Az Úristen Szentlelke által képesek vagyunk erre, mondta, mert ha mi nem tesszük, az Úr elhív majd mást, hiszen ha kell Ő a kövekből is támaszt fiakat.
Ezután a 2012 évi missziói célokat sorolta fel az előadó melyek közül kettőt említenék meg:
Először az iskolai hittan oktatás kötelezővé válásával ránk váró feladatok, mégpedig mind nagyobb közösségben hangsúlyozni a református hittanórák fontosságát. Értékvesztett világunkban az igei alapon történő nevelés szükségességét.
Másodszor pedig fontos feladatunk a lelkipásztorok munkájának mind hathatósabb segítése. Hiszen egyre több a feladat, ami rájuk hárul, mind szociális területen, mind az előbb említett oktatást illetően.
Napjainkban is hódít a babona, folytatta, fertőzi a társadalmat, és sajnos sok esetben gyülekezeteinket is. Ezotéria, jóslás, horoszkópkészítés, agykontrol, különböző, idézőjelben gyógyító médiumok hogy csak néhányat említsek. Ezek ellen fel kell emelni a szavunkat, mondta. A szövetség, következő három napos központi konferenciájának a témája éppen ez lesz.
Előadását követően egy éneket tanultunk, melynek dallamát Balla Péter szerezte, és a címe Lélek fuvalma jöjj!
Rövid szünet után Dr. Judák Endre presbiterképzési titkár előadását hallgathattuk meg. Ő egyébként a Gödöllői egyetem oktatója. Előadásában az egymásra szánt idő fontosságát hangsúlyozta. Bemutatta az egyházkerületükben, több mint tizenöt éve működő gyülekezeti kiskörök felépítését, munkáját, és beszélt ezek hasznáról is. Majd a presbiterképzés fontosságát hangsúlyozta, és ismertette ezen a téren tett erőfeszítéseiket, képzéshez segítséget nyújtó kiadványaikat, és a nemrég elkészült presbiterképzési honlapjukat. Ezt követően bemutatta presbiteri hivatásának hét pontját:
1. Jézus az én megváltóm
2. Vasárnap megszentelése
3. Egyéni csendesség
4. Krisztustest közössége, imaközösség
5. Bizonyságtétel szóval és élettel
6. Esti áhítat a családdal
7. Igeszerű látogatás a lelkipásztorral, diakónia
Ismertette az egyházmegyéjük 2012 évi képzési tervét, ami négy konferenciából és egy ötödik záró előadássorozatból áll. Az egyházmegye presbitereinek kétévente kötelező részt venni legalább egy képzési alkalmon, ahol megfelelő felkészülés után, előre kiadott témában, rövid előadást kell tartaniuk.
Majd egy gyülekezeti kiskör vezetőjének bizonyságtételét hallgathattuk meg. Aki beszélt a gyülekezeti kiskörök építésérők, a gyülekezeti alkalmak fontosságáról, de kiemelte, hogy Ige nélkül nincs, nem lehet gyülekezeti alkalom. Amikor csatlakozott a gyülekezethez éppen parókia építés munkái folytak, (amit egyébként a gyülekezet külső segítség igénybevétele nélkül saját erejéből valósított meg), elmondta milyen jó lehetőség volt ez a közösség formálására, erősítésére, hogy nemcsak a parókia épült, de ezzel együtt a gyülekezet közössége is gazdagodott erősödött. Ennek most nálunk is aktualitása van.
Bizonyságtétele után a szövetség főtitkára Dr. Szilágyi Sándor mutatta be röviden a Magyar Református Presbiteri Szövetséget. Beszélt a szövetség felépítéséről, céljairól, küldetésükről, munkájukról. Előadásából két dolgot emelnék ki, először, hogy ebben a régióban a legmagasabb a reformátusok aránya a népességen belül. Ennek ellenére a szövetségnek még nincs területi szervezete itt, és most ezen szeretnének változtatni, két egyházmegye már ki is fejezte csatlakozási szándékát.
Másodszor az idei közgyűlésen határozat született arról, hogy ettől az évtől kezdődően a lelkipásztorok is tagjai lehetnek a szövetségnek. Ami szerintem eddig is természetesnek kellet volna, hogy legyen, hiszen egyrészt a lelkipásztor is tagja a presbitériumnak, másrészről hitbeli dolgokban megkerülhetetlen kell, hogy legyen az, aki az életét tette fel a mi Urunk szolgálatára.
Zárásképpen Csegei István esperes úr igehirdetésében összefoglalta az elhangzottakat. Kiemelte a szolgáló élet fontosságát, a hit naponkénti megélésének szükségességét.
Az alkalom a gyülekezeti házban szeretetvendégséggel, beszélgetéssel fejeződött be.
Ez volt az első ilyen alkalom, amin részt vehettem, és ha az Úr lehetőséget teremt rá akkor ezzel máskor is élni fogok, és erre biztatok másokat is, hogy épülhessünk egymás hite által.
Köszönöm a testvérek figyelmét!

Szabolcsveresmart 2012.04.15.



A kitiltott Isten válasza

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.

Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!



ISTEN TENYERÉN

Életem ott van Isten tenyerén
Azért nem félek én!

Bármi fáj nekem,mosolyog szemem
Száz jajjszó közt is bízom vakon,
Hitemet fel nem adom!

Rámtörhet vadul ezer baj, veszély
Isten így szól: Ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én,
Az Isten tenyerén!