KONFIRMÁCIÓ 2016
2016.05.04.

Konfirmáció vasárnapja május 8-án lesz a gyülekezetben. Szeretettel várjuk a testvéreket erre az alkalomra!

Adó 1% REFORMÁTUS EGYHÁZ
2016.05.04.

Támogassa adója 1%-val a Református Egyház tevékenységét, társadalmi szolgálatát! Az alábbi technikai számon teheti meg felajánlását!




IGEHIRDETÉS SOROZAT AZ ELENGEDÉSRŐL
2012.02.26.

Isten-e Jézus?
2016.05.06.

TÚRMEZEI ERZSÉBET: A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“

 

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, Jézus Krisztus által!

Hálatelt szívvel jöttünk eléd Urunk e mai napon, hogy újra néped közösségében adjunk hálát megtartó szeretetedért. Ha rátekintünk életünkre, a mögöttünk lévő hét történéseiben is felismerhetjük munkálkodó kezed nyomát. Köszönjük, hogy kegyelmes Isten vagy és irgalmad naponta újul meg azokon, akik téged keresnek.

Áldunk téged nem bűneink szerint cselekszel velünk, hanem irgalmasságod és kegyelmességed szerint. Megvalljuk, hogy semmit sem érdemelnénk, semmit nem tudunk eléd hozni, csak is egyedül Jézus Krisztus érdeméért hozzuk eléd könyörgéseinket és kéréseinket. Igéreteid szerint bízunk hívogató szavadban.

Ilyen  vágyakozó szívvel jövünk ma is eléd, hogy megüresítsük szívünket, s te megtölthesd azzal a tartalommal, amit a világ nem adhat, de Te bizonyosan nekünk ajándékozhatsz, Szentlelked és Igéd által. Így könyörgünk élő Igéért, a Biblia üzenetéért, hogy hitünk épüljön, szolgáló életünk gazdagodjon.

Te ígérted Urunk: ha ketten, vagy hárman egybegyűlnek nevedben, Te ott vagy közöttük. Lelked ereje által, ennek az áldását kérjük ma Tőled. - Ámen.

*         *         *

Jertek Testvéreim, hallgassuk meg Isten hozzánk szóló üzenetét. E szent Ige, amely alapján hirdetni kívánom közöttetek az Úr üzenetét, írva található az imént hallgatott Igeszakaszban, Pál apostol korintusiakhoz írott második levele, 4. fejezete 7. versében, a következőképpen: „A mi kincsünk cserépedényekben van.”az Ige hirdetését leülve hallgassa meg a gyülekezet.

Kedves Testvérek, szeretett gyülekezet, kedves rádióhallgatók!

A bevezető vers az élet legnagyobb művészetéről szólt. Derűs szívről hallottunk, ami az erőtlenség ellenére mégis  békés, nyugodt tud maradni. A változó körülmények ellenére meg tud újulni. Milyen nagy szüksége van erre a mai embernek! Hiszen sokszor átélünk életünk során reményvesztett, gyenge pillanatokat, amikor azt érezzük, hogy erőnk fogytán, s eljutottunk képességeink, lehetőségeink határaihoz. Ilyenkor megérzünk valamit abból, mennyire sérülékeny és kiszolgáltatott tud lenni az ember. A korszellem, a reklámipar, azt a modern társadalmi elfogadottságot munkálja a mai emberben, hogy önmagát mindig csak erősnek akarja látni az ember, fiatalnak, egészségesnek, motiváltnak. Legtöbbször ezektől várja napjainkban az ember, hogy boldog lesz. Amikor azonban megjelenik az erőtlenség, akkor mindezeket a törekvéseket megrabolja. Megjelenik a kisemmizettség érzése, a sziklaszilárd énkép egyszercsak darabokra hull. Az ember reménytelen lesz, és nem érti rendeltetését, élete célját.

Ezek lehetnek első, nagyon emberi gondolataink és érzéseink az élet küzdelmes pillanatairól. Ma azonban, keresztyén emberek, amikor körül üljük a Bibliát és hallgatjuk az Úr rendelte  üzenetet, valami többet is megérthetünk létünk alapjáról. Olyan dolgot ami egykor egy sokat küzdő apostol tapasztalata is volt. Pál apostol 2. korintusi levele van előttünk, akinek az életsorsát a bevezető gondolatok jegyében egészen más megvilágításban láthatjuk. A korábban Saulként ismert, erős, tehetséges, tanult, művelt ember életében nagy fordulat állt be, amikor Isten szolgájának hívta el. A pálfordulat szavunk is az ő életsorsát követően költözött be magyar nyelvünkbe. Így kap új életet, és új nevet is: Saulból Pál lesz. Innentől kezdve szíve csordultig telt azzal az evangéliummal, amit Isten rábízott. Eltűnt életében a világ csillogása és életét, szolgálatát úton útfélen nyomorúság, meg nem értettség és szenvedés kísérte. Ennek ellenére a Mindenható Isten három nagy missziói utat bíz rá, melyet nagy hűséggel jár be, hogy vigye az örömhírt minél több ember és nép felé. Egy sokat szenvedő apostol volt, aki mégis derűs szívvel járt, és ő maga mondta: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Mi az a művészet, amit Pál ebben az Igében kínál? Milyen üzenet lehet ma számunkra is erőforrássá, amit kimondottan ez Ige tanácsol számunkra?

Egy erőteljes képpel adja vissza Pál az üzenetet: „A mi kincsünk cserépedényekben van.” Így tekintett önmaga életére. Cserépedény élet, mely mégis kincset hordoz. Törékeny, erőtlen, tökéletesnek sem mindig mondható életsors, mely mégis Krisztus szeretetét rejti magában. Az általános emberi felfogás vagy csak kincsről, fényes diadalról, pompáról tud, vagy csak a másik végletet ismeri: a beteg testet és a cserépként összetört álmokat. Az Ige meglepő módon, e kettőt – mondhatni - egészen realistán egymás mellé helyezi. Azt mondja, kincs cserépedényben. Az életünk ezen a ponton kezd valami más lenni, amit megszoktunk. Pedig talán mindig is szemünk előtt volt, csak nem vettük észre. Mert mit is látunk? Látszólag a cserép nagyon törékeny, mégis a legszebb virágainkat ültetjük bele. Erkélyekre, ablakokba tesszük és gyönyörködünk benne. és láthajuk, Egy gyenge, jelentéktelen cserépedényben pompázik az élet. A cserépedény a teremtett föld anyagából készült (mint Ádám teste), mégis csodálatos életet hordoz. Megtartja a vizet, átengedi a levegőt, egybefogja a talajt, és él benne a növény, hirdetve az üde életet.

Amikor rátekintünk az élet egy ilyen egyszerű történésére, jusson eszünkbe, hogy ilyen a keresztyén életünk. Az erőtlen emberi testben így lakhat ott Jézus Krisztus, és Isten Lelke evangéluma hordozója lesz az ember. Kincs van ránk bízva. A szeretet evangéliumának, és az örök élet reménységéről szóló hitvallásnak az üzenete. Erről a kincsről beszél Pál apostol szolgatársának, Timóteusnak egy másik levelében így: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” Megőrizni és tovább adni másoknak a jézusi jó hírt, mint egy mennyei hagyatékot Ez a mi szolgálatunk is: hordozni Jézust és a Biblia üzenetét.

Amikor ezt a mai Igét olvastam, egy emlék elevenedett meg bennem. Nem olyan régen egyházmegyénk lelkésztestületével izraeli tanulmányúton vehettünk részt és Isten kegyelméből eljuthattunk a Qumran hegységbe. Ez a vidék 1947-ben vált jelentőssé, mert egy nagy bibliatörténeti felfedezés kötődik hozzá. Közel 900 bibliai tekercset találtak az ottani barlangokban, melyeket azóta Holt-tengeri tekercsekként tartunk számon. A dolog érdekessége, hogy a biblia tekercsei agyag-cserép edényekben voltak rejtve hosszú évszázadokon át, és mentették át a tekercsek tartalmát, a Biblia számtalan kéziratát a XX. századba. Törékeny korsókból valódi, lelki kincs került elő, ami elrejtetett egykor gondos kezek által, hogy később megtaláltassanak és olvashatóak legyenek.

Az jutott eszembe, valahogy így hordozza az Igét, az isteni üzenetet a keresztyén ember élete. A hívő ember vigyáz rá, óvja, megőrzi, éli, de mindig hűen tovább adja a későbbi nemzedékeknek, gyermekeinek, unokáinak, szűkebb tágabb környezetének. Ahogy Qumranban mindvégig ott voltak a tekercsek karnyújtásnyi távolságra, úgy az igazi kincs sincs távol tőlünk. Sokan kincset, értéket valami elrejtett, titkos helyen keresik. Holott a kincs, amit Isten ad nekünk, közelebb van hozzánk, talán éppen a szemünk előtt van. Nem kell érte leszállni a tenger mélyére, nem kell elutazni egy másik világrészbe, a sarkvidékre vagy az egyenlítői vidékre… itt van közel… oda a szívedbe adja a kincset az Isten, amikor szólongatja a lelked és onnan kezdi építeni az új életet, bármilyen erőtlennek is érzed magad.

Bizony az első apostolok és hitvalló ősök is nagyon törékeny életek voltak, nem dicsekedhettek nagyságukkal, különleges képességükkel. Isten mégis úgy látta jónak, hogy ilyen életeken keresztül adja tovább evangéliumát. De gondoljuk csak el, maga a Megváltó Jézus is egy erőtlenségekkel teli bolygóra érkezett, ahol már élete elején kiszolgáltatott volt a Heródesek haragjának, üldözésének, később a Pilátusok ítéletének, de a mi Urunk mégis meg tudta magát dicsőíteni még a kereszten is, ahol a világ üdvösségét szerezte meg. Számára nem kellenek pompázatos körülmények, Lelke munkájának ereje nem a külsőségekben rejlik, sőt azok ellenére is el tudja végezni munkáját ebben a világban. Gondoljunk Gedeon Istentől rendelt háborújára a Midianiták ellen, miként győzött ő maga is korsókkal, fáklyákkal, egyszerű kürtökkel nagy sereg ellenség felett. Isten győzelme nem a rendelkezésre álló csenevész eszközökben volt, hanem a tőle elkészített erőben.

Pál apostol is így hitte. Ő sem tulajdonította élete eredményeit saját magának, mert azért a rendkívüli erőért mellyel megfutotta élete pályáját, Istennek adott dicsőséget. Ő mondja: „ha külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.” Az erőtlen élet legyen külsőségekben bármilyen gyenge, meg tud újulni, sőt másokban is életet munkál. Bámulatos ez, mert azt gondolhatnánk, hogy az erőtlen embernek szinte a maradéknyi erejét kell naponta összeszednie, hogy önmagát fenntarthassa. Ezzel szemben Pál azt a tapasztalatot látta tagjaiban, hogy erőtlensége másokban mégis a hit erősítését vitte véghez. Miközben ő terheket hordozott, és erőt vett ki belőle, addig mások élete erővel töltődött fel. Bizonyára ismerik ezt az érzést a testvérek is! Egy-egy szolgáló keresztyén élet így hoz áldást a világra, így tartatik meg egy háznép azért az testvérért, aki érettük imádkozik és könyörög. Így költözik be az áldás egy közösségbe, ha szólja ott valaki az Igét, még ha erőtlen, cserépedényhez hasonló emberi szavakkal mondja is, de az tele van a Lélek szerinti bíztatással és reménységgel.

Kedves Testvérem, ha erőtlen élet vagy, ne csüggedj, ne bánkódj, mert életed itt-ott nagyobb áldást hozhat másokra, mintsem gondolnád! Hadd segítsen ezt még inkább megérteni egy példatörténet, melyet én is kaptam valakitől nemrégiben.

A történet szerint Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak,amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ment ez így: a vízhordó csak másfél edény vizet szállított a házába. Természetesen a tökéletes edény büszke volt teljesítményére, hiszen feladatát kiválóan teljesítette. De szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultul érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.

Két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál:

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a cserépedénynek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek, s nem a másik cserépoldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörűvirágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha te nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak meg van a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé a maga helyén. Így formálódik Isten kezében a hiba, a törékeny élet mégis gazdagító szolgálattá.

Ma egyszerre láttuk Isten erejét, és a magunk töredékességét. Mindezek – ahogy egy elhangzó versben is felcsendül majd, benne vannak Urunk kezében. Az erőtlenség csakúgy, mint az erő, a töredékesség, csakúgy, mint törekvéseink a jóra. Ahogy az Ige is tanítja, minden javunkat szolgálja. De csak akkor, ha az Úr kezébe tesszük egész életünket.

Pál levelei buzdítanak: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Mert ott van az élő Jézus Krisztus a szívemben, az életemben. Ő a kincsem, Ő az életem. Ha szívesen szolgáljuk Krisztust és örömhíre lakozást vesz bennünk, keresztyén életünk másokat gazdagító maradhat minden időben, mely Isten dicsőségére, és emberek javára lesz. Így leszünk részesei a világ egyik legnagyobb csodájának, Isten erőtlenségben megmutatkozó hatalmas erejének. Kérjük ma Urunktól, hogy cserépedény sorsunk ne csüggedést, reménytelenséget, hanem szolgálatra kész lelkületet munkáljon bennünk. Ámen.

*         *         *

Jöjjetek emeljük szívünket Urunkhoz, imádkozzunk!

Mindenható Atyánk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Igéd üzenetéért adunk hálát, hogy erőtlen életünk megszólíttatott, és vigasztalást nyerhettünk Tőled Istenünk. Köszönjük, hogy nem a töredékességre, hanem a te végtelen szeretetedre tekinthetünk, mely minden fogyatkozásunk ellenére használhat bennünket szent ügyedben. Segíts ne a mi erőnkre, hanem a Te lehetőségeidre tekintenünk. Meglátnunk azt, amire ma nyitogatni akartad szemeinket, hogy mennyei látással lássuk ne csak a tőled valókat, de saját életünket is.

Igénkhez kapcsolódóan különösképpen is imádkozunk ma erőtlen, beteg testvéreinkért. Leginkább bennük tedd elevenné beszédedet, hogy megtört életük reménységre leljen Tenálad. Sokan vannak, akik ma is magányosságból, betegségből, kórházi ágyon fekve kiáltanak hozzád, erőért, vigasztalásért. Cserépedény életükbe költözz be Lelked ereje által, hogy rendeltetésüket felismerjék, és szolgálhassanak Téged buzgó imáikkal, akár egészségeseket megszégyenítően is. Akiknek pedig arra sincs erejük, hogy felépülhessenek nyomorúságaikból, hívd magadhoz még szorosabban Igéd szavával: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig dicsőítesz engem.” Így imádkozunk gyülekezetünk kórházi ágyon fekvő presbiteréért, a gyógyulást váró családért. Áldásodért könyörgünk rádiót hallgató testvéreinkért és szeretteikért, hogy a Te erőd által élhessenek, és soha el se csüggedjenek.  Vigasztald a gyászolókat, akiket az elválás fájdalma jár át, és magányukban Te légy hű útitársuk.

Indítsd az egészségeseket is arra, hogy felismerjék, honnan is van erejük, s micsoda ajándék számukra a kapott egészség, erőnlétük és a képességeikben rejlő lehetőségeik. Könyörgünk, hogy indítsd Lelked által a testileg ép testvéreinket, hogy mind inkább Téged szolgáló életekké váljanak, neved dicsőségére és felebarátaink javára.

Könyörgünk magyar népünkért, hogy minden töredékessége ellenére hordozhassa e nemzet azt az életet adó szót, és élő Igét, amit eleinknek is ajándékoztál. Történelmet formáló Istenünk! Arra kérünk, hogy mindezt a tőled tanult hittel, reménységgel és szeretettel vigyük véghez, melyre Te magad tanítottál. Így kérjük áldásodat magyar népünk számára, határokon innen és túl.

Kérünk, hogy elkövetkezendő hetünket is hadd ragyogja be az a szeretetközösség, melyre ma is hívtál és erősítettél a hitben, hogy egész életünk istentisztelet lehessen, s a mindennapok egyszerűségében mégis kiábrázolódjon az, hogy kegyelmed által vagyunk, amik vagyunk.

Nem a mi érdemünkért, hanem a mi Urunkért, Jézusért kértünk, hallgass meg bennünket szent irgalmadból. Ámen.

Az Úrtól tanult imádságunkkal foglaljuk össze könyörgésünket:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

Túrmezei Erzsébet: A minden, az minden!

Minden gondomat reád vethetem.
Nemcsak az apró-cseprő gondokat,
a legnagyobbat is.

Nemcsak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbet is!

Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
elérhetetlen nincsen!

Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!

Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
örömök, szenvedések...

Minden szereteted fénye ragyog.
Mindet azért adod,

hogy cél felé segítsen.

Mindért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

1985



Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg: